SZÜLETÉSNAPOMRA
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
1937. április 11.
(spoiler ; lesz ebből egy csodás egyperces - versfic, mert én megtehetem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
ha időt szánsz egy kommentre, néhány dolgot tudnod kell. ᶘ ᵒᴥᵒᶅ
> akár névtelenül is írhatsz, ha nincs esetleg kéznél a Google fiókod, vagy nincs is ᵔᴥᵔ
> ha a névtelenség homályába húzódsz, kapsz egy robottesztet, ami cseles; egyszer nem enged tovább, máskor akár lehetsz robot is, őt nem érdekli (ﾉ*ФωФ)ﾉ
> ha káromkodsz, nagyon mérges leszek. ᙙᙖ