autumn tag ミ★.

halihó~ Mivel hamarosan vége a nyárnak, és kezdetét veszi a kedvenc évszakom, ezért gondoltam, kéne valami ehhez kapcsolódó bejegyzés is a blogra. A back to school bejegyzésen még gondolkodom, mivel elég furcsa sulikezdési tárgyakat szereztem be, amik talán említésre méltóak lehetnének, de ez a jövő zenéje még. Talán azért, mivel szégyenlős vagyok felvállalni azt a bődületes mennyiségű furcsaságot, amit gimnazista létemre szereztem, de persze ha szeretnétek, párat mutogathatok - de akkor tényleg a legfurábbakat! Gondolkoztam, mit kéne akkor ezzel kapcsolatban alkotnom. Szerencsémre Minarunál láttam egy őszi taget, amit elkölcsönöztem, köszönöm neki~ Lássuk, mivel szolgál nekünk az ősz idén~! 

1. Sorolj fel 3 dolgot, amit szeretsz az őszben!

Amit a legeslegjobban szeretek, azok az őszi színek. Egyszerűen annyira gyönyörűnek találom a sárgás-barnás árnyalatokat, főleg a leveleken. Így még nagyobb öröm levélkupacot építeni a sulink melletti játszótéren, és így még inkább nevetve vágom bele Hédit a levelek közé - szeretlek H-chan~! A második dolog a nagy pulcsis időszak. Idén be szeretnék szerezni jópár belebújós pulóvert, talán még kötötteket is bevállalok. Bár jelenleg úton van egy Seventeenes pulcsi "szülinap" címszó alatt, hogy bővíthessem a k-pop merches dolgaimat, azért mindig kell valami újdonság is. A harmadik pedig a kávéfinomságok. Bizony, imádom az őszi kávés különlegességeket koffeinista lévén, hiszen szerintem a kávékba kell valami különleges~ A mostani kedvencem a Melange, nekem annyira őszi a mézes édesítési módszerrel. Idén pedig tervben van a Starbuckos Pumkin Spice Latte megkóstolása - már ha kapható lesz. Szeretem az őszt. 

Remember.

annyeong! Ahogy láthattátok, másfél hete nem voltam itt, persze ezt meg is indokoltam; már rengetegszer leírtam, de táboroztam, és páran rágtátok a fülemet, hogy márpedig írjak egy élménybeszámolót. Így tessék, itt van, remélem, kedvet kaptok, hogy jövőre akár ti is csatlakozzatok a médiások táborába, és találkozunk; mert én már biztos, hogy jövőre is ott leszek.

the first moves
Elsőként értem a peronra, ahol a gyülekezőt szervezték; akik nem tudták megoldani, hogy autóval felutazzanak Egerbe, kaptak egy lehetőséget, hogy egy kis DUE-s csapattal felvonatozhatnak az egri vasútállomásra. Így tettem én is, de amint megérkeztem, meg is láttam Dórit és Danit, a két vezetőt, akik nem mellesleg csoportvezetők is voltak. Egy bő óráig vártuk a többieket, ám kissé olyan egyedül éreztem magamat, mint a kisujjam. Mindenki beszélgetett, én azonban nem láttam ismerős alakokat a várakozóban - pedig már a második táboromban jártam. Végül megláttam Arnoldot, aki a tavalyi táborban is legjobb barátommá nőtte ki magát, így máris megvolt a társaságom. A vonatút a lehető legunalmasabban telt, mindenki zenét hallgatott, bár néhányan kihasználták az időt, és ismerkedtek. Így tettem én is; azt gondoltam, olyan jóban leszünk majd, el sem akarunk szakadni egymástól - az első nap óta nem beszéltem velük egy-egy szián kívül. A regisztrációs pultnál megkaptuk a nyakba akasztható névkártyánkat, amit mindig hordanunk kellett (megsúgom, a negyedik nap után már senki sem hordta, nekem is csak a nadrágom egyik övtartójába volt kötözve), valamint egy kék színű karszalagot, ami büszkén hirdette, hogy ez a 36. Médiatábor.

Hétvégék.

Annyeong!^^ Úgy érzem, egyre inkább lelőhetetlenebb leszek, de nem tehetek róla, ha vannak gondolatai az embernek, azt bizony meg kell osztani.

Még sosem említettem, de immár 4 kerek éve rádiózom az ország egyetlen diákrádiójában, Fehérváron, a Táska Rádióban (tudom, elég hülye neve van, de na). Lényegében ezzel nem váltam egy Sebestyén Balázzsá, de attól még szórhattam a különböző témákról, sőt, még hírolvasóként is kipróbálhattam magamat. Igaz, az elején dadogósra sikerült, de fejlődőképes voltam, úgy tűnik. Két évvel ezelőtt pedig egy pályázatot hirdettek, és a média-szakos rajztanárom engem valamilyen okból kifolyólag felkeresett, hogy szerepeljek benne. Nos, megnyertem a kategóriámat, így éreztem azt, hogy ez jó dolog, és hogy ez érdekel engem. Sajnos hamarosan úgy érzem, ennek vége lesz, mivel négy év elég sok idő, ráadásul egy olyan stábba kerültem, ami elég érdektelen lesz. Plusz ebben az évben az iskolaváltás nem engedett az időmből sajnos. Én szerettem veletek lenni, skacok! ^^